llyés Gyula: Örök éjszakában

Kopognék ajtódon alázatosan. Az ajtód sem lelem. Zörögnék kövön, felhőn, sziklaszálon. Az mind csukva nekem. Hozzád az utat sem találom, mondják, itt rejtezel a fűben, fában s kék gyümölcsben - lakod ki nyitja fel? Nyitom, töröm, veszem a számhoz, mi kezembe kerül s elejtem…