Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,holdad vagyok, mely vonzásod körébenjárja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőledhullhat csak rám a fény és a meleg,s olykor, mikor közeledbe érek,már azt hiszem: most...most…

Megannyi küzdelem a lét, pedig van még virág... apró öröm, pilleszárnyon röppenve pirkad a hajnal, s a nap már el is köszön. De... ugye, ha borzasztó távol vagy is, nem felejted el nevem? Félek, felemészt az idő, pedig nem kellene... ez a sorsunk, egy idő után már megtörve…