....jobban szeretem, ha mindenki utál, mintha színészkednem kell bárki szeretetéért...'(William Shakespeare) 

A szerelmesek napja.Jó, ha legalább van kire gondolni, még akkor is ha nem vagy, és soha nem lehetsz vele. Nagyon tud fájni, de már hozzászoktam.Szeretni, adni, és nem kapni semmit, legfeljebb fájdalmat, szomorúságot. Nemcsak ezen a napon.

A találkozás, az egymásra találás, az egész személyiséget átható megindulás, a kölcsönös szándék arra, hogy összekössék az életüket, az, az egész létezés-univerzumot láthatatlanul átszövő szeretetháló gyengéd érintése, ahol a tudatosság csak ennek a létajándéknak…

A lelkek találkozásánál mindegy, hogy hány éves vagy, hány kiló, van-e diplomád, hogy milyen a múltad... Nem számít, hogy milyennek akarsz látszani, mert a szerepjáték értelmét veszti. 

Aki ismer, az nem felejt el. Aki elfelejt, az nem ismert meg igazán.

Annyira, de annyira hiányzol. Nem szabad elveszítenünk egymást, történjék bármi is...

Lehet, néha értelmetlenül sírok,de tudod, néha kétségbeesetten könnyezem,de megfagy a könnycsepp a tenyerembenha érzi, hogy Ő is tehetetlen...Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,ha sírni látod a bohócot,…

Ha a tüskére figyelsz, nem fogod érezni a rózsa illatát.

Kell még egy szó, mielőtt mennél.Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.Az úton majd néha, gondolj reám - ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár!Nézz rám, s ne ígérj;Nézz rám sose félj - ha nincs hely, ahol élj - indulj hazafelé! (A Honfoglalás c. film…