A találkozás, az egymásra találás, az egész személyiséget átható megindulás, a kölcsönös szándék arra, hogy összekössék az életüket, az, az egész létezés-univerzumot láthatatlanul átszövő szeretetháló gyengéd érintése, ahol a tudatosság csak ennek a létajándéknak az elfogadását illető döntésben nyilvánul meg.

Nem véletlen, hogy kivel kötjük össze az életünket. Mindig arra az emberre találunk rá,
aki a legteljesebb boldogság megélésének lehetőségét nyújtja számunkra,
-aki tükörként napról napra, pillanatról pillanatra megmutatja ismert és ismeretlen arcomat,
-aki szabad, és ezáltal megtanít szabadnak lennem, és megtanít tisztelni a másik szabadságát,
-akiben a létezés egészét láthatom, a létezés gyönyörűségét és a számomra gyötrő mozzanatait,
-akinek elfogadásával az engem kínzó létmozzanatok mögött megláthatom ezek szentségét,
-akit, ha elutasítok, a Mindenséget utasítom el,
-akinek a szeméből a Mindenség néz rám,
-akit, ha érintek, a Mindenséget érintem, és
-akit, ha ölelek, a Mindenséget ölelem a szívemre,
-akivel, ha egyesülök, a Mindenséggel leszek egy, ráébredve és megélve a létezés misztériumát, azt, hogy a létezés egység, és minden, ami ennek az ellenkezőjének látszik, csak káprázat, illúzió.