Tavasz, be ne csapj!
Tükröm eltörte már az idő,
honnan tudnám hát, hogy ki vagyok,
fénylik az ég, én is ragyogok.
Jaj, ki vagyok?
Álmomban kócos, apró angyalok
simítanak rám új fehér ruhát,
mosolyt arcomra s egész éjen át
kislány vagyok, tipegve lebzselő,
vagy táncoslábú, karcsú ifjú nő.
Tavasz ne nevess rám,
elhervadt már az időm,
tükröm eltörött.
Visznek már , visznek holnap a kertbe,
hol más ápolja a mályvát
domború ágyások felett.
