Csak bokáig merészkedni a vízbe.
Beérni azzal, ahogy a szelíd,
hideg hullámok körülnyalogatják
alázatosan, kölyökkutyaként
a lábfejet, élvezni a bizsergést,
a bőr boldogságát, nem adni át
a testet az erőnek, mely emelné,
átölelné egészen, sohasem
rugaszkodni el, nem úszni az árral,
nem élni meg a folyó ritmusát,
az önfeledt lebegést, nem merülni,
nem fulladni bele többé soha.

-Szlukovényi Katalin-