Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.
És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.

A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik:
a becsület becsületet vonz;
a szelídség tompítja a dühöt;
a bátorság tettre buzdítja a halvérűt;
a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt;
a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót;
az érdeklődés felpezsdíti az  érzéketlent;
az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.

Élj te is a lélek tudása – a szív bölcsessége szerint!

Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről.
S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, mégis csupán álmaikban térnek le róla.
De te tudd: a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, az okos  belátást és a jó szívet.
Tiszta gondolkodás, őszinte, igazlelkü beszéd, tartozkodás és önuralom, kevés szó, szeretetteljes szív – nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.