Jószay Magdolna: Ugye, ha...

Megannyi küzdelem a lét, pedig van még virág... apró öröm, pilleszárnyon röppenve pirkad a hajnal, s a nap már el is köszön. De... ugye, ha borzasztó távol vagy is, nem felejted el nevem? Félek, felemészt az idő, pedig nem kellene... ez a sorsunk, egy idő után már megtörve…