Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.

Szerző: Roane  2009.05.02. 09:31 Szólj hozzá!

Mikor a hernyóból lepke lett,kérkedve repkedett,hogy fényben keringve mind továbbcsillogtassa hímporát.A derék kutyánakképére mégis kiült az utálat.- Villogj csak fent, te szép féreg;nem lesz nagyobb az értéked!Hernyó maradsz, bár fent keringsz.Nem a szárny szab itt…

Szerző: Roane  2009.05.01. 00:28 Szólj hozzá!

Tigris! Tigris! éjszakánkerdejében sárga láng,mely örök kéz szabta rádrettentő szimmetriád? Milyen katlan, mily egekmélyén gyúlt ki a szemed?Szárnyra mily harc hőse kelt,aki e tűzhöz nyúlni mert?Milyen váll és mily müvészfonta szíved izmait? Ésmikor elsőt vert szived,milyen…

Szerző: Roane  2009.04.30. 08:20 Szólj hozzá!

Falon az inga lassú fénye villan,Oly tétován jár, szinte arra vár,Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,S a sötétben majd boldogan megáll.Pihenjünk. Az álomba merülőnekJó dolga van. Megenyhül a robot,Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,Mit kegyes kéz a mély vízbe…

Szerző: Roane  2009.04.29. 21:15 Szólj hozzá!

Én Istenem, ugyan hová lettA régi jókedvű gyerek?Ebben a mélabús fiúbanMagamra alig ismerek.Elüldögélek órahosszatÉs közben ásítok nagyot,A jó barátok azt beszélik,Hogy szerfölött bolond vagyok.Barátaim, ilyen az élet,Aki tapasztalt, tudja már...A poétából kritikus lesz,A…

Szerző: Roane  2009.04.28. 20:12 Szólj hozzá!

   Az esők. A versek. A havazások. A gyönge hóban megmosdó madár, A kezed. A kezem. A tested jelei. A halál kulcsa. A zárhatatlan zár.A csönd. A düh. A világ-egyedülség. Az ember örök esélye maga ellen. A fölingerelt fegyverek. A tüskék. A tüskék hamva tebenned…

Szerző: Roane  2009.04.27. 00:27 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása