Egy fotó felmenőimről, a 40-es évekből. 

A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, ha az illető életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét meglátjuk benne. 

Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?A földre bukni és az égre nézni fel?Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?Akarsz-e rám találni őszbe…

Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám!Fürödni akarok szép szemeidben.Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám,szememből olvass, tiszta tükröd lettem.Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt,hagyd a tüzet áramolni a vérben,olvassza egybe a múltat a jövőt,sem ettől,…