A homályban már csattog a madárszó,fölzsong a lomb, a forrás fölzenél,s mint zsenge vágy, a felhőkön sugárzóbíbor remeg. Világosul az éj.A hajnal végigsimít a szerelmek lázban parázsló ágyán, ujja lágy,s álomban teljesíti be az ernyedtcsókok félébren érzett mámorát.

Szabolcsi Erzsébet:Fa vagyokFa vagyok, várok az ébredésre,ág vagyok, várok zöld levélre,rügy vagyok, várok tavaszi napra,virág vagyok, várok születő magra,termés vagyok, várok téli álomra,föld vagyok, várok hűs harmatra,élet vagyok, élek, s mindig várok,álmaimban…

Fájón nélkülözni azt, akit szeretünk, áldás ahhoz képest, hogy együtt kell élnünk olyasvalakivel, akit gyűlölünk. (Jean de la Bruyére)

A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség. (William Somerset Maugham)

A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése. (Marx)

KAMARÁS KLÁRA: Négy sor Virág szeretnék lenni könnyű szélben...Tavasz ringatna, napfény, ragyogás...Mit bánom én, hogy mit hoz még az élet!Szakítsanak le, csak modják: csodás!